A XIII. századi templombelső falain az egykori freskók maradványai Cserkút úgy vigyáz erre a csendre, a föléje magasodó Jakab-hegy sötét oldala felől suttogva érkező legendáira, a falu közepén megpihenő régi-régi templom képviselte gazdag múltjára, hogy különös elhatározásra jutott. Ugyan nem állít korlátot az ide települni vágyók elé, de nem is nyitja előttük tágra a kapuját. Lehetett volna nagyobb és jövedelmezőbb is a 6-os út mellé húzódott ipari terület, de 1987-ben a cserkútiak legnagyobb megrökönyödésére elvette tőlük Pécs a mostani bekötőút és a pellérdi leágazás közötti jókora területüket. Azóta se kapták vissza, pedig még a gyűjtőíveket is kivitte az érintett részen lakókhoz Korp Kató néni, az akkori kisbíró. Nem jött öszsze elég aláírás. Kató néni azóta elköltözött az élők sorából, viszont minden ottani utcanév- és egyéb tábla itt van Jónás József polgármester irodájában, a Kodó-dűlőtől a Vörösdombon át a Csárdakörnyékig, meg a Római Katolikus Elemi Iskolától a Községi Tanácsig. Ott lóg a falán Kató néni dobja is. Szóval nem lett nagyobb az iparterület. Sajnálják, a polgármester számítása szerint több száz milliós évi adóbevételt is eredményezhetett volna. Bár ez a tétel most sem kevés – mintegy 20 millió forintot kasszírozhat e címen az önkormányzat –, különösen a település évi 140 millió forintos költségvetéséhez viszonyítva. Cserkútat írásban nehéz megmutatni, láttatni. Oda kell menni. Valóban gyöngyszem. Gyorsan felfedezték ezt a legújabb kori népmozgás vándorai, akik elsősorban Pécsről költöztek ide. Olyan ritmusban, hogy amíg 1990-ben 303 lakosa volt a falunak, most már 480. Egymást érik az új házak. Ám nem csak a népesség gyarapodott. A rendszerváltás évében a település 443 ezer forint saját vagyonnal indult, mára ez közel 330 millióra növekedett. Itt kezdett el gondolkodni a képviselő-testület egy láthatatlan sorompón. – Nem akarunk egy ezres tucatfalu lenni – összegzi a kialakult álláspontot Jónás József. – Egy év alatt elérhetnénk ezt a lakosszámot, ha ez lenne a célunk. De nem ez. A csendünk és a békénk megőrzése. Mondhatom úgy is, próbálunk zöldek maradni ebben a szép és értékes környezetben. Friss, alig pár hónapos Cserkút rendezési terve. Szerepel ebben minden, amire egy sokoldalúan élhető faluban szükség lehet. Csak az időbeosztás hiányzik, nincs kikötve, meghatározva, mikorra kell készen lennie mindennek. És ezt nem is tartják nagy bajnak. – Ebben az évben és valószínűleg jövőre is, a legfontosabb feladat a szennyvíz-beruházás megoldása. Nem csak azért, hogy ezt megnyugtatóan rendezzük, hanem azért is, mert senkit sem akarunk környezet-terhelési díjjal büntetni. Ez nem módszere egy falu vezetésének – adja indokát annak a polgármester, miért fognak vissza minden tartalékot a közműberuházás fedezetére. Ha az kész, majd akkor jöhet a következő lépés. És ha nincs is teljesen csend a faluban, mert feladat még az utóbbi évtizedben ide költözöttek és a régi helybeliek közötti harmónia, béke megteremtése, az mégis bizonyos minden itt élő és a Cserkútra látogatók előtt, akár a XIII. századi templom előtt állva, vagy a Zsongor-kőre felpillantva: ebben a faluban nem rossz élni.

Röntgenszem-brigád Különös a légkör, ami megkapja az embert, ha belép a polgármesteri hivatalba. A hajdani iskola jókora kapualja önmagában már egy kiállítás, része a helyi néprajzi gyűjteménynek, de még az emeletre vezető lépcsősor mellett is kőzetminták, fosszíliák, hajdani használati eszközök sorjáznak. Az itt dolgozók véleménye szerint nem csak az értékmegőrzés a cél, hanem az is, hogy feloldja azt a szorongást, amit csaknem minden ember érez, ha egy hivatalba lép. A feloldozás-fellazulás-hangulat uralja a település arculatát is. Elsők között voltak, akik esztétikus, fából készült utcanév-táblákat állítottak fel, igen komoly pénzeket fordítanak a virágosításra, s most elkezdett dolgozni a „röntgenszem-brigád”, hogy tiszták maradjanak a közterületek.

A hűség vize Ahogy a falut az egyik legrégebbi településünknek mondják, úgy kötődik története sodrában maga a község a forrásához, amely hajdan a Csarra nevet kapta, s már igen régi írásos emlékekben is szerepel. Igen fontos szerepe volt Cserkút életében, embernek, állatnak egyaránt friss vizet adott, s ide jártak mosni is hajdanában a helyi asszonyok. Ma is megvan, a híres Árpád-kori, s ma a falu egyik legnagyobb nevezetességeként látható templom közelében. 1933-ban építették ki mai foglalását, s akkoriban még mosóház is épült mellette. Az uránbányászat azonban beleszólt e forrás sorsába is, 1968-ban vize elapadt, ám amikor az érckitermelés befejeződött, 1990-ben újra csörgedezni kezdett a falu forrása, s mondja azóta is szünet nélkül csacsogó meséit.

Dunántúli Napló