Az 1700-as évek elején egy erre tévedt francia utazó a következőket jegyzte fel városunkról, Pécsről: "...Pécsett tértünk nyugovóra. Kellemes fekvésű város egy hegylánc aljában, hol sok bort szüretelnek. A város sokkal hosszabb, mint széles. Magyarországon nem láttam mége nnyire kedves várost..."

Csaknem minden utazó, vendég ezeket állapította meg Pécsről, s ez a vélemény nem változott az évszázadok során sem. Kétsgételen, a város fekvése, bárhonnét érkezünk, szinte lenyűgöző.

Úgy 80 évvel később gróf Hofmannsegg kényszerűségből tartózkodott a városban, de itt oly jól érezte magát, annyira megtetszett neki a táj, a romantikus hangulatot árasztó utcák, az ódon házak s a legfőképp a közvetlen, barátságos emberek, hogy szinte kedvetlenül távozott innen, sőt a jó benyomások arra késztették, hogy ittléte alatt magyarul is elkezdett tanulni. Naplójában a következőt jegyezte fel: "Ez egy középnagyságú város gyönyörű vidéken, a legszebbek egyikén a minőket Magyarországon láttam."

Nem sokkal később, a hírneves orvos, Richard Bright is lelkesen áradozott a városról és polgárairól. Valóban, e kettőt nem lehet különválasztani. A történelmi levegőt árasztó város, a kellemes táj, a kedvező klíma, a zamatos gyümölcs, a szőlő és a bor alakította a pécsi polgárt az évszázadok során kellemes, barátságos emberré. A pécsi ember vendégszeretetének évszázados a híre. Még Oláh Miklós is ezt emeli ki a török előtti időben.

Pécs minden pontról barátságos, emberközeli város. A girbe-gurba utcákat járva önkéntelenül is azt vesszük észre, hogy egyáltalán nem tudunk elszakadni a természettől, még akkor sem, ha alig találunk fát, növényzetet. A parkok száma is minimális, ami érthető is. A szűk területen erre kevés lehetőség volt. Mégis, bármerre járunk a belvárosban, mindig feltűnik valami az élő természetből. Az utcavégeken minduntalan előbukkan a Mecsek egy darabja, a Misina, a Kálvária domb, a Makárhegy, a Havihegy, vagy a távoli Jakabhegy. A pécsi ember, ha a természetbe kívánkozik, kitekint az utcavégeken, vagy kilép a házak közül s máris ott találja magát a zöldben, alig sétálva valamennyit, a hegyen.

Valahogy eddig fényképfelvételen ez nehezen volt megörökíthető. Az egész látványnak mindössze csak egy szelete volt látható, de aki ennek az albumnak a felvételeit, e panorámaképeket szemléli, annak része lehet abban a látványban, amit évszázadok során az idegenek annyira megcsodáltak e városban. Mintha kinn járnánk, végigtekinthetjük az utcasorokat, kitekinthetünk a természetbe is. Pécs városát ez a kép emeli az átlag fölé, ez tette mindig annyira rokonszenvessé.