Kővágószőlős - Cserkút - Jakab-hegy

Pécsről a Szigetvár felé vezető 6-os úton indulunk nyugatra a műemlékekben és természeti értékekben gazdag kirándulásra.Mielőtt Pécset nyugat felé elhagynánk, érdemes a városhoz csatolt Patacs községbe letérni. A Fő utcán végigmenve jutunk a templomhoz, arnely XIII. századi eredetű hajója barokk; 1864-ben és 1902-ben átépítették. Homlokzati tornyos, négyzetes szentélyű épület, egyhajós. A községtől nyugatra dinamikusan fejlődő, új, családi házas övezet alakult ki a 90-es évek elején.

Pataccsal szomszédos, attól keletre terül el a Rácváros, amely a XVII. század végén települt be a Balkánról a török elől menekült görögkeleti szerbekkel.

Ezek először Pécs belvárosában települtek meg, azonban 1693-ban - vallási okok miatt, a jezsuiták nyomására - kitelepítették őket messze nyugatra a várostól, vagyis a ma Rácvárosnak nevezett területre. A környéke elsősorban szőlőművelésről volt nevezetes. Ma már hiába keresne itt bárki rácot, már a XVIII. század végén beolvadtak az ide vándorlókba. Rácváros központjától nyugatra, a főútról mellékutcába letérve találjuk meg a református katolikus templomot, amely barokk, 1756- 1780 között épült.

A várost elhagyva, a műúttól jobbra, észak felé szőlők, gyümölcsösök húzódnak a dombokon, délre a vasúti töltésen túl a Pellérdi-halastavak tükre csillog. Néhány km-re a várostól érjük el a Cserkúti csárdát, ahol autóbuszmegálló is van. Kedvelt autós pihenőhely. Kék négyszög jelzésű turistaút vezet innen Cserkút és Kővágószőlős községbe.

A 6-os műútról a kovágószőlősi leágazásnál térünk le észak felé. Kővágószőlős a Jakab-hegy alján fekszik, mintegy kétezer lakosa van: A község neve részben a határban folytatott szőlőművelésre, részben kőbányászatra utal. Valóban, a hegyoldalban láthatók is a régi, felhagyott kőfejtők, a környező lankákon pedig most is szőlők húzódnak.

A község környéke fontos római kori lelőhely, a múlt század második felében előkerült itt egy boltozatos, festett római kori sírkamra is. A község keleti végén áll a templom, amely a XII. században épült, a XV. században bővítették, majd 1773-ban barokk stílusban átépítették. Homlokzati tornyos építmény (a torony alsó szakaszán román kori ablakokkal), támpillérekkel és oromzatos bejárattal. A hajó három boltszakaszos, a hajónál keskenyebb, félköríves a szentély. A templom berendezési tárgyainak nagy része a pécsi székesegyházból származik. A főoltár és a szószék barokk. A templom mellett terül el a község temetője. Az 1950-es 1970-es évek között az uránbányászat rohamos a fejlődésével párhuzamosan a lakosság gyorsan gyarapodott. Bár az uránbányászat korszaka megszűnőben van, ma is sokan költöznek ki a városból a csendes környéknek és jó levegőnek köszönhetően.

Kővágószőlősről délre indulva kelet felé bekötőúton érjük el Cserkút községet, melynek neve arra utal, hogy egy cserfákkal körülnőtt kútnál, forrásnál épült a falu. Cserkút ternploma a falu főutcáján áll. A XIII. században épült román stílusban, 1729-ben és 1826-ban megújították. Egyetlen tornya a homlokzat előtt áll. Egyhajós, a szentély félköríves. Értékes, nagyon szép freskóit érdemes megtekinteni.

A községtől északra fekszik az 592 méter magas Jakab-hegy; természetvédelmi terület. A hegyre Cserkútról a kék háromszög jelzésű turistaút vezet. A 2 km-es meredek utat érdemes vállalni a látnivalók kedvéért. A hegy tetején a hallstatti kultúra népe az i. e. IX. században hatalmas méretű földvárat épített 6-8 méter magas sáncokkal. A nyugati sáncvonulaton áll az 1975-ben felújított István-kilátó, melynek neve utal arra, hogy építtetője a káptalani erdők egykori vezetoje, Szeifritz István volt 1892-ben.

A földvár északkeleti részén áll a középkori eredetű erodített fallal védett egykori pálos kolostor romja, Bertalan pécsi püspök itt 1225-ben alapított a remeték számára kolostort Szent Jakabnak szentelve. Innen kapta a hegy a nevét A XVIII. században újjáépült a templom egy évszázaddal ezelőtt még lakott volt a kolostor, azóta pusztul. Régészeti feltárása megkezdődött.



A népmonda szerint valamikor egy gazdag földesúr volt a Jakab-hegyi vár ura, aki rengeteg kincset harácsolt össze. Mikor egyszer háború tört ki a kolostor temploma alá ásatott hatalmas pincébe rejtette drágaságait. Az elrejtett kád aranyon egy kakas, a kád ezüstön egy sárkány ül; elátkozott királyok, akiknek az a büntetésük, hogy a kincsekre vigyázzanak. Nem is jutott soha hozzá a kincsekhez ember azóta sem, pedig sokan próbálták megszerezni.

A Jakab-hegy fennsíkjának déli letörésén korláttal védett kilátóhely - kiugró sziklaperem - a Zsongorkő (570 m). Nevéhez monda fűződik: A hegy aljában élt egyszer egy Zsongor nevű legény, aki végvári vitéz lett. Menyasszonyát az esküvő előtt elrabolta a Jakab-hegy várának ura, a török pasa. Zsongor egy zivataros éjjel fellopakodott a várba és kiszabadította menyasszonyát. Az őrség azonban észrevette s nyomába eredt. Mikor Zsongor látta, hogy nincs menekvés, lovával a kiugró szikláról a szörnyű mélységbe ugratott. Azóta hívja a nép a sziklát Zsongorkőnek.

Van még egy nevezetessége a Jakab-hegynek, a déli oldalban álló bizarr alakú sziklák, a Babás-szerkövek. A monda szerint a régi Cserkúton két gazdag, egymással minden téren versengő család élt. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be mindkét helyre, de mindkét helyről elzavarták. Megátkozta őket: Akkor váljatok kővé, amikor a legboldogabbak vagytok. Mindkét családnak volt egy-egy lánya, akik egyszerre mentek férjhez. Az egyik násznép megelőzte a másikat, s már jöttek le a pálosok Jakab-hegyi kolostorából, mikor a másik násznép éppen fölfelé kapaszkodott. A szakadék fölött, ahol a legkeskenyebb az út, ott találkoztak, s egyik sem akart kitérni. Egyszerre szólalt meg mind a két gazda: Inkább váljunk kővé, de ki nem térünk! Abban a szempillantásban mindkét násznép kocsistól, lovastól, kővé változott, ma is ott állnak sorban.

A Jakab-hegyről visszatérhetünk azon az úton, amelyiken mentünk, a zöld jelzésen kelet felé Magyarürögre jutunk, a piros háromszög, majd a kék négyszög jelzésen pedig Kővágószőlősre, de mindkét út jóval hosszabb, mint a közvetlenül Cserkútra vezető.