Városunk, a római kori Sopianae Kr. u. IV. századi ókeresztény temetőjét az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000. decemberében az ausztráliai Cairns-ben tartott ülésén felvette a Világörökségi listára és ezáltal az egyetemes történeti értékkel bíró, az emberiség történelme szempontjából kiemelkedően fontos kultúrtörténeti kincsek közé sorolta.
A világörökségi Konvenció és a Világörökségi Bizottság
Az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete kezdeményezésére jött létre a világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezmény (Convention Concerning the Protection of the World's Cultural and National Heritage), azzal a céllal, hogy elősegítse - a világörökség definiálásán keresztül - az emberiség kulturális és természeti örökségének védelmét.
Ezt az egyezményt eddig közel 160 ország írta alá, köztük Magyarország is.
Az Egyezmény meghatározza a Világörökség Bizottság (World Heritage Committee) szerepét, feladatait és tevékenységének alapelveit. A bizottság tagjai évente egyszer, más-más országban tanácskoznak, legutóbb, 2000 decemberében az ausztráliai Cairns városában tartották 24. ülésüket. A tanácskozások célja, hogy döntsenek az előterjesztett helyszínek felvételéről és a már listán szereplő, védelemre szoruló kulturális és természeti értékekkel kapcsolatos teendőkről. A bizottsági ülések közötti időszakban a Párizsban székelő UNESCO Világörökség Központ (UNESCO World Heritage Centre) látja el az aktuális feladatokat.
A világörökségi listára a helyszíneket (emlékeket, természeti szépségeket) az érintett tagország kormánya jelöli, figyelembe véve az UNESCO által meghatározott kritériumokat. A nevezések elbírálása szakmai és tudományos szempontok szerint, két független tanácsadó testület, az International Council of Monuments and Sites (ICOMOS), illetve a World Conservation Union (IUCN) véleménye alapján történik. Ahhoz, hogy egy adott kulturális vagy természeti érték a világörökség része legyen, meg kell felelnie egy tudományos szempontok alapján felállított kritériumrendszernek, amelyet a Világörökségi Bizottság időről-időre felülvizsgál, és módosít.
Az Egyezmény meghatározza ezeket a kritériumokat, illetve rögzíti a tagállamok kötelezettségeit az új világörökségi helyek felterjesztésével és megóvásával kapcsolatban.
A világörökségi listára azok a kulturális és természeti értékek kerülhetnek fel és válhatnak ezáltal legféltettebb kincseinkké, amelyek különös jelentőséggel bírnak az emberiség története szempontjából, amelyek kiemelkedő történelmi vagy kulturális értéket képviselnek és amelyek megóvása államközi együttműködést érdemel.
A felvétel kritériumai kulturális emlékek esetében:
A világörökség részévé válhatnak:
1. "műemlékek: olyan építmények, szobrok, festészeti alkotások, régészeti lelőhelyek és emlékek, sziklába, kőbe vésett feliratok, valaha emberi lakóhelyül szolgáló barlangok, barlanglakások és más olyan hasonló műemlékek, melyek történeti, művészeti, vagy tudományos szempontból kimagasló és egyetemes jelentőséggel bírnak;
2. épületcsoportok: olyan összefüggő épületegyüttesek vagy egymástól különálló épületek csoportjai, melyek építészeti értékük, egységességük, vagy a látkép kialakításában játszott meghatározó szerepük révén történeti, művészeti, vagy tudományos szempontból kimagasló és egyetemes értéket képviselnek;
3. kulturális helyszínek: olyan, az ember, vagy az ember és a természet által együttesen kialakított emlékek és területek, beleértve régészeti lelőhelyeket is, melyek történeti, esztétikai, néprajzi vagy antropológiai szempontból egyetemes jelentőséggel bírnak."
A felvétel kritériumai természeti helyszínek esetében:
A világörökségi listára kerülhetnek:
1. "olyan fizikai és biológiai formációkat vagy formáció-csoportokat magában foglaló természeti képződmények, melyek esztétikai, illetve tudományos szempontból kimagasló és egyetemes értéket képviselnek;
2. olyan geológiai és fiziográfiai formációk és pontosan körülhatárolható területek, melyek veszélyeztetett, és a tudomány vagy a biológiai örökség megőrzése szempontjából kiemelkedő és egyetemes értékű állat-, illetve növényfajok életterét képezik;
3. olyan természeti helyek vagy pontosan körülhatárolható természeti területek, melyek a tudomány vagy a természeti örökség megőrzése szempontjából, illetve különleges természeti szépségük folytán kivételes és egyetemes értéket képviselnek."
A 2000. decemberi adatok szerint eddig 122 ország 690 természeti és kulturális emléke érdemelte ki a megtisztelő "Világörökség része"címet:529 kulturális érték, 138 természeti látványosság, valamint 23 mindkét kategóriába besorolható helyszín.
A világörökségi lista évenként bővülhet, mert a konvenciót aláíró országok évről-évre újabb nevezetességeket jelölnek, amelyeket szépségük, történeti, kultúrtörténeti fontosságuk miatt méltónak tartanak arra, hogy a világörökség részévé váljanak.
Először 1978-ban kerültek a listára műemlékek és természeti kincsek. Az elsők között volt a kanadai Nahanni Nemzeti Park, az aacheni katedrális és a Yellowstone Nemzeti Park (Colorado, USA). Krakkó központja is ekkor vált a világörökség részévé.
A magyarországi helyszínek közül 1987-ben a Budai vár és Hollókő falu lett a világörökség része, majd 1995-ben a Hortobágyi Nemzeti Parkkal és a Szlovák Köztársasággal együtt nevezett Aggteleki barlanggal, 1996-ban a pannonhalmi Bencés Apátsággal és természeti környezetével bővült a magyarországi helyszínek sora. 2000-ben a sopianaei temető érdemelte ki a világörökség része megtisztelő címet. A már 1995 óta a listán szereplő Aggteleki barlangrendszer a Szlovákiával közösen nevezett Szlovák karszttal egészült ki ugyanebben az évben.
Sopianae ókeresztény temetője az UNESCO döntésének köszönhetően olyan műemlékekkel, kulturális kincsekkel került egy sorba, amelyek az emberiség történetének egy-egy fontos állomását jelentik, amelyek szerepelnek a történelemkönyvek lapjain és amelyek megőrzése mindannyiunk célja és kötelessége. A feladatok és a felelősség is megsokszorozódott a világörökség része cím elnyerésével, hiszen ez az elismerés ráirányítja a figyelmet városunkra. Pécs történelmi belvárosának ókeresztény emlékeire, mint az egyetemes kultúrtörténet kiemelt értékeire tekint mostantól a világ.
Az ókeresztény temető
Pécs a magyar mediterráneum legdélebbi városa 2000 éves történelemmel büszkélkedhet. A város területe a római kor óta folyamatosan lakott és a korábban itt élő népek, egymást követő, vagy éppen egymás mellett élő kultúrák kiemelkedő jelentőségű emlékanyagot hagyományoztak ránk.
Ezek között különös helyet foglal el - egyetemes jelentőségénél fogva - az ókeresztény, Kr. u. IV. századi emlékanyag, amely a mai belváros északnyugati részén a katedrális környékén - átvészelve a népvándorláskor viharait és a középkor olykor nyugodt, olykor vészterhes évszázadait - maradt fenn.
Pécs elődjének, a Római Birodalom Sopianae városának, IV. századi ókeresztény közössége jelentős számú sírépítményt, kápolnát, sírkamrát, épített sírokat, mauzóleumokat emelt egykori temetőjében. Az ókeresztény temetői épületegyüttes nagysága és gazdagsága a legjelentősebb az Olaszországon kívüli nekropoliszok emlékanyagában. Az építmények figurális és ornamentális falfestése csak a Róma városi katakombafestészethez hasonlítható. A sírkamrák falain az ókeresztény szimbólumok (Krisztus monogram, galamb, a korsó és a pohár) mellett bibliai jelenetek láthatók: Péter és Pál apostolok, Ádám és Éva, Dániel próféta az oroszlánok barlangjában, Háromkirályok, Jónás jelenete, Mária és a gyermek Jézus. A sopianaei temetőépületek között kétszinteseket is találunk, amelyeket kettős feladat ellátására emeltek: egyszerre voltak temetkezési helyek, sírkamrák és szertartások céljára szolgáló kápolnák. A sopianaei temető területén eddig feltárt sírkamrák, kápolnák, mauzoleum olyan együttest alkotnak tehát, amely egyedi építészeti megjelenése és ugyancsak egyedi, bibliai gyökerekből táplálkozó falfestészete által tanúskodik egy napjainkig élő kultúráról és civilizációról, az Európa történetét meghatározó kereszténység megjelenésének legkorábbi tanúit láthatjuk bennük.
A világörökségi listára került emlékanyag olyan eszmékhez kötődik, amelynek történelmi jelentősége kiemelkedően fontos. A viszonylag kis területen feltárt, dokumentált és nagyrészt a mai napig is megtekinthető kisméretű, részben föld alatti, részben föld felszínén épült ókeresztény építmények műemlékegyüttese a későrómai temető hangulatát idézi az épületekbe belépő látogató számára. A falképeken keresztül közel kerülhetünk a késő római kori ember lelkivilágához és megbizonyosodhat arról, hogy a kereszténység elterjedésével, általánossá válásával az új vallás milyen páratlan művészeti alkotásokat eredményezett. Az ókeresztény emlékcsoport különleges, egyedi bizonyítékát jelenti egy sajátos történelmi kontinuitásnak, amely átível a Kr. u. IV. századtól a népvándorláskor mozgalmas évszázadain keresztül egészen a magyar honfoglalásig. Pécs, a római kor óta folyamatos keresztény kegyhely - mint ez a püspökség megalapításában is kifejeződik - szorosan kapcsolódik a keresztény gondolatisághoz és az államalapításhoz.
Ez a műemléki együttes a Bazilikával, a Püspöki Palotával, és a Káptalani Levéltárral, a középkori egyetem romjaival és a Dómmúzeummal kiegészülve és beágyazódva a tér évszázados gesztenyefás hangulatába átvezet napjainkba, bizonyítván a római kortól folyamatos kontinuitást, a keresztény hagyományok megőrzését és átörökítését.
1782-ben bukkant elő az első ókeresztény emlék, a Péter-Pál sírkamra, 2000-ben kezdődött el a legújabb lelet, az alaprajzilag egyedülálló nyolcszögű sírkamra feltárása. A közben eltelt 218 év alatt 16 sírkamrát, több száz sírt és az azokban eltemetett több ezer későrómai tárgyat hozott felszínre a régész ásója.
A kutatások folytatása, a feltárt műemlékek megmentése, megőrzése és rekonstrukciója és bemutatása mindannyiunk feladata annak érdekében, hogy az utókorra is ráhagyományozhassuk örökül kapott értékeinket.