Elsõ írásos emléke azonban 1291-bõl származik. amely a Cherkuth néven említett falu nemesembereirõl egy per tanúiként szól. A XIV. században már önálló plébániával is rendelkezett a település. A török uralom esztendõibõl az adózás nyilvántartása révén maradtak lenn írásos dokumentumok. 1565-ben például 6,1582-ben pedig már 11 háztól szedtek adót az oszmán defterdárok. A három cserkúti lobbágylelek után 50-50 dénár volt a summa. A gazdasági növekedés eredményeként a XIX. század második felében már míntegy 400-an lakták a falut, amelyben a középkortól egészen századunk derekáig tartott fenn birtokot a pécsi káptalan. Szülötteit a kezdetektõl 'színmagyarnak' tudják.
    Kissé bõvebben is érdemes kitérnünk templomára: a cserkúti katolikus plébánia a XIII. században íródott pápai ttzedlajsVomban már szerepel. Az õsi szokásoknak megfelelõen kelet-nyugati irányban tájolt, egyhalós, donga boltozatú templom belseÍében félkörives szentélyt õriz. Nyeregtetõvel borított fala nyugati oromzatából búÍik ki süvegtetõs tornya. amelyen nincs és nem is vott ajtó. Az épület déli falából nyílik a félköríves, szerény párkányzattal védett, hajdan mindkét oldaláról treskókkal díszített beÍárat. A templom-haÍó áttöretten északi talán hosszúkás, téglalap alakú szelvényen a tizenkét apostolt bizánci stílusban ábrázoló freskó látható. A pazarul díszített télköríves szentély alján bordó alapszínû drapériát, tölötte jobboldalán teltételezhetõen az elsõ három magyar szentet, Istvánt, Lászlót és Imrét, baloldalán pedig a magyar nõi szenteket ábrázolhatta a freskó. A török uralom idõszakában saÍnálatos módon súlyosan 5érültek ezek a falrészek, amelyeknek így festményei is áldozatául estek